GotHAm polgárai!!

Az utóbbi időben elég unalmassá vált itt az élet.. és én ennek nem örülök! Egy.. cseppet... sem. Tehát úgy gondoltam felrázom kicsit az eseményeket...

Ha egy héten belül nem történik semmi változás kénytelen leszek felrobbantani néhány helyet Gothamben!  Kezdve mondjuk ....
a bankokkal. Szorít az idő kedveseim, így nem árt ha igyekeztek.. Jah! Majdnem el is felejtettem... Addig is míg nem történik változás minden második nap megölök egy embert! Jó szórakozást!
HAHAHA

Hosszas vívódás után végül megszületett a végeredmény!

A verseny győztese: Dr. Jonatan Crane!

Gratulálunk!

Tánc az esőben

A jó és a rossz párban jár, mint a sötét meg az éjszaka.
Mint ahogyan a sötétség is a fény hiánya, mint ahogyan a rossz is a jó hiánya…

Kezdő szín

Nehéz megfogalmaznom mit érzem. Nem félelem, azt már régen éreztem. Még gyermekként, amikor szembenéztem szüleim gyilkosával. Hangtalanul suhanok a Batmobillal, és hallom, ahogy kopog az eső az elnyújtott golyóálló szélvédőn. Az Arkham a cél. Sajnos tarthatatlan az állapot az Intézményben. Beszélnem kell a Kérdőjellel. Azt híreszteli, tudja, ki vagyok. Tudja kicsoda a Batman. Hát most a szemébe mondhatja. Behatolok az Arkhamba, mert ki kell derítenem mi folyik az épület falain belül. És ki kell derítenem valóban igazat mond e a Kérdőjel!  

Joker épp szivarra gyújt, és felteszi a lábát az asztalra. Három fő ül az Intézet mocskos kantinjában. Az imént említett Joker, a Kérdőjel és a Madárijesztő. 
-Most  mi a szar lesz Joker? kérdezi izgatottan Kérdőjel.
-Hát most az van, hogy kinyírtunk mindenkit! És várni fogunk!
-Úgy mégis, mi a szent szarra?
-Inkább kire, ez a pontos megfogalmazás.
A kérdőjel csodálkozva néz az egykori Dr Crane-re, aki az indoklás helyett rámutat a szemközti ablakra. Az ablakon kinézve már a zöldruhás őrültnek is világos. Gothem éjszakáját Batman jele világosítja meg. 
-Nyomás, dolgunk van még! Még szerencse, hogy a három szoba már a rendelkezésünkre áll régóta. Remélem megtettétek már az előkészületeket, ahogyan kértem!
Azzal a lila öltönyös alak feláll, és elnyomja a füstölnivalót. 
-Igyekezzünk, fel kell készülni a szívélyes fogadtatásra!
 

Leparkolok az Arkhamtól nem messze, egy elhagyatott régi park mellett. Lassan odaérek a hátborzongató helyhez. Így, ebben a viharban talán még kísértetiesebb. Folyamatosan esik, de valahogy meg is nyugtat. Mindig is szerettem az eső illatát. Azon az estén is esett… Megérkezem az Intézet kerítéséhez. Mint ahogyan az épület maga, a kerítés is monumentális méretű. Vékony rúdalakzat van sűrűn egymás utánban hegesztve. Így jobban belegondolva az állatkerti rácsokra emlékeztet. Hatalmasat villámlik. Meglátom a feliratot a bejárat fölött. Szabadítsd fel az elmédet. Auscwitz feliratára emlékeztet. Az épületnek alaposan utánanéztem. Valamikor az 1800-as évek derekán épülhetett. Három, jól elkülöníthető részegysége van. Logikus lenne a tetőről behatolni, de valamiért nem tűnik a legjobb megoldásnak. Csak egy intuíció. A Purgatórium felől fogok közelíteni. Ez az a hely, ahol úgymond bevezetik az új betegeket. Szigonypuskám segítségével könnyedén bejutok az Arkham előkertjébe. Hát igen. Ez a hely sosem volt a leginkább őrzött hely. Nincsenek kamerák, hőtérképek, lézeres dokkoló állomások. Itt csak maga az elmegyógyintézet van. A kétes hírnév néha jobb, mint a legújabb védelmi rendszer bármelyike. Ide nem szeret az itt dolgozókon kívül jönni senki. Ki akarna gyerekgyilkosok, kannibálok, őrültek, pedofilok közé betörni, bekerülni. Lassan elérem a bejáratot, amin egy tolvajkulcs segítségével könnyedén bejutok. Kezemben a kinyomtatott térkép segítségével haladok. Hol vannak az orvosok, nővérek, fegyőrök? Teljesen kihalt az épület. Remélem, akit keresek, az viszont itt lesz. A Kérdőjel. Elérek a Purgatórim vaskos bejáratához, amit nem meglepve nyitva találok.

Második szín, a Tükrök Terme

Ahogy belépek az ajtón az bezáródik mögöttem. Egy hang szólít meg, ami a hangfalakból jöhet.
-Batman! Emlékszel még rám? Te jutattál erre a helyre!
-Pontosabban Te magadat Crane! 
Visszhangzik a válaszom.
-Csak az emeletről lekerültél az alaksorba, a bőrfotelből pedig a magánzárkába. Magadnak köszönheted, ismétlem!
-Nem, neked, amiért most fogsz megfizetni!
Harsogja, majd beköszönt a síri csend. Egy tükörlabirintust építettek a Purgatóriumból. Elindulok bizonytalanul karjaimat magam elé tartva, igyekezve felkészülni minden eshetőségre. Lassan tudok csak haladni, mert igyekszem, hogy ne veszítsem el a helyesnek vélt irányt. Hangot hallok a köpenyem felől, de már nincs időm reagálni. Egy tükör kinyílik mögöttem, és valaki hátba rúg, úgy hogy a földön találom magam. Gyorsan felpattanok támadásra készen, és egy Batarangot a tükörbe hajítok. Széttörik, ahogy becsapódik a fegyverem. Ez után már világosan látszik, hogy ez valóban egy titkos ajtó volt, és innen jött a támadás, mert látom az ajtókeretet. De már nincs mögötte senki. Egy messzi nevetést hallok a távolból…
Koncentrálnom kell, különben itt fogok megőrülni. Már másodjára megyek neki majdnem a saját tükörképemnek, mert azt gondoltam az a helyes irány. Megnehezíti a dolgomat az is, hogy elképesztő módon a padlót, és a plafont is mind üveg borítja. Előveszem a szigonypisztolyomat, és kijelölök egy tükröt, amit kinevezek a kezdőpontnak. Belelövök. Innen az utamat a kötél fogja segíteni, és talán így ki tudok keveredni az útvesztőből. Úgy érzem ráleltem a helyes irányra. Feliratok jelennek meg a tükrökön. Nagy valószínűség szerint vérrel írták őket. Miért vagy olyan komoly? Batman, innen még visszafordulhatsz!Batman, most már közénk tartozol te is! Batman, hogy vannak a szüleid? Elérek az utam végére. Itt már sima ajtó fogad.
-Lassan a testel! Van még elvarattlan szálunk nem, bőregérkém?
A Madárijesztő áll velem szemben. Bal kezében egy apró alma nagyságú Haloween tököt dobálgat a bal kezében.
-Most véged Batman!
Felém hajítja a bombát. Éppen az utolsó pillanatban még sikerül hasra vetnem magamat. Ellenfelem újra támadásba lendül. Egy jól irányzott rúgása a bordámon landol. A következő rúgását dupla alkarral sikerül hárítanom. Meglepődik, pláne, hogy egy jól irányzott lábsöpréssel már én kerekedek felül. Egy ji jitsu maunt fogással ráfeszítek, és elkezdem az arcát csépelni. Hiába, a Madárijesztő sosem a közelharca miatt olyan veszélyes ellenfelem. Kezdi elveszíteni az eszméletét.
-Batman, Batmaaan! 
Nyögdösi, de folytatja.
-Tudod ki vagyok én?? Én vagyok a halott apád! Beleköltöztem ebbe a testbe! Áháhááh!
Elvesztem az irányítást a testem felett. Fejemet vesztve csépelem az ellenfelem. Apám elevenedik fel előttem. Elvesztette az eszméletét… Lassan lenyugszom. Lélegezz mélyeket Bruce… Kisfiam…
Elájult, sietnem kell. Megkötözöm. A Madárijesztő egy darabig biztosan nem fog rémisztgetni. Ebből a helyzetből biztosan nem fog tudni megszabadulni. Továbbindulok az Arkham legsötétebb helye felé. Ez a hely pedig a zárt osztály, ahol a legveszélyesebb betegek vannak. Továbbhaladok a cellák mellett, ahol rémisztő kép fogad. A gondozók vannak hallottan megbilincselve. Néhol az egykori orvosokra, illetve nővérekre ismerek, legalábbis az öltözékükből ítélve. A zárt osztályt kétszárnyú ajtó őrzi. Egy akasztott alakot látok a kapu fölött… Sötét van, nem látom teljesen ki lehet az. Közelebb érek, és látom, hogy fekete köpenye van. Szürke a ruhája, és mellén fordítva van a denevér címer. Ez az én másom, egy baba rólam. Felakasztva. Azt hiszem ez egy jelzés. Eddig, és ne tovább, üzeni az akasztott Batmanbaba. Ahogy haladok, a hangfalakból lövéseket ismételnek. A lövéseket egy gyermeki sikoly követi. Apa és anya halála. Ezek tényleg elmebetegek. Mindent megtesznek, hogy lelkileg megtörjenek. Bejutok az ajtón. A cellák, zárkák itt is üresnek bizonyulnak. Egy molinót látok kifeszítve a szemközti homlokzaton. Egy zöldruhás alak mosolyog rám. Rajta a felirat így áll: Engem keresen Batsi? Na vajon merre lehet a kérdőjel Bácsi? Na, hol bújkálok? Na, mit is tudok? Vajon kicsoda Batman???? Én tudom a választ!! Gyere ide a volt igazgató irodájába! Továbbhaladok, az utolsó cella vár rám. Innen nyílik az az út, ami az igazgatói irodába vezet.  Ez azonban más, mint a többi. Át lett alakítva. Egy hatalmas francia kártya van festve az ajtóra. Az eső még mindig kopog az ablakon. Ez a Joker magán zárkája lesz. Vajon itt milyen szörnyűség fog rám várni? Az ajtó nehezen, de nyílik. A jól ismert kacagást hallom,de ezúttal viszont felvételről. Kinek jutott vajon eszébe ez, hogy elvarázsolt kastélyt hozzon létre az Arkhamból? Egyértelmű a válasz. Joker. Csak neki van ehhez képzelőereje, és valljuk meg elég őrültsége. A világítás lassan magától beindul. Damilokat látok a szemem előtt. Száz, vagy talán több ezer damil is lóg a plafonról. És hogy mik vannak a damilok végén? Kések. Kések és szúrófegyverek ugyanannyi fajtája mint a damiloknak. Van itt evőeszköz, kard, machete, különböző szúró és vágófegyverek. Még bárdokat is vélek felfedezni. A falakra vérrel feliratok vannak írva. Sebhely, komoly, Batman. A fegyverek lengedeznek, a beállított ventillátoroknak köszönhetően. Idegesítő, ahogy egymásnak ütődnek, és szinte az agyamban hallom már lassan a fémes hangjukat. És akkor bekapcsolódnak a hangfalak is. Az a velőt rázó kacaj. A Joker nevetése. Mely már nem egy épelméjű ember nevelése…

Harmadik szín, a kések terme

Nem vagyok egyedül. Próbálok lassan haladni a kések mentén, de érzem, ahogy hozzám érnek, és itt-ott már fel is sértették a ruházatomat. Kettő bohócmaszkos ember ront rám a szoba két végéből. Az egyik kezében láncfűrész, a másiknál pedig egy hatalmas balta van. Ajkukat csata kiáltás hagyja el. Nem törődnek a késekkel. Vágja őket, ahogyan haladnak. Az egyik bárd csúnyán megsebesíti a bal oldalról jövő bohócot, és éktelen seb keletkezik a fején. Patakokban folyó vére vörösre festi fehér ruháját. Szemem sarkából látom, ahogyan maga a Joker nézi a tusánkat, felülről. Integet, és vigyorog. Ahogyan mindig szokott. Igazi pszichopata. Batarangok segítségével megtisztítom a közvetlen közelemben lévő plafont a késektől. Miközben esnek le a fegyverek, köpenyemmel védekezem. Nagyon gyors vagyok, de minden olyan, mintha megállították volna az időt. Először a láncfűrészes ér oda hozzám. Felkapok egy kést, és kikerülve a halálos csapását, hosszú, mély sebet ejtek a mellkasán. Azonnal holtan esik össze. A baltás sem késlekedik sokat. Őt egy kis tőrrel sikerül megállítanom, melyet sikeresen a szeme közé dobok.
-Szép volt bőregér, 2-0 Neked! Na pápá!
Köszön el Joker. Ez ma eddig nem a Ti napotok. De hátravan még egy feladat. Túl kell jutnom ezen a helyen is. Az Igazgatói Irodához vezető lépcső még a túloldalon van. Nem kockáztathatom, hogy kicsússzon  a kezeim közül a Kérdőjel. Összeszorítom a fogam, és előveszek egy morfiuminjekciót. Befecskendezem magamnak, és elindulok. Futok, rohanok. Alkaromat az arcom elé tartom, és pajzsnak használom. Ordítok a fájdalomtól, a morfium még nem hatott a fájdalomközpontomra. Lassan elérem az ajtót. Mielőtt tovább haladok gyorsan megvizsgálom magam. Testemet számtalan apró sebesülés borítja. Vérzek, de életveszélyes sebesülésem Hála Istennek nincsen. Egy csigalépcső vezet fel az egykori vezetőorvos Irodájához. Ahogy haladok, egyre több méregzöld kérdőjel van felfestve mind a padlóra, mind a falakra. Aztán megjelenik egy kérdés is. Na vajon kicsoda valójában a Batman?

Negyedik Szín, a kérdések terme

Bejutok az orvos dolgozószobájába. Igazi sznob lehetett valamikor a doki. Vagy 1000 féle könyv, mellé szivarok, és márkás borok a világ minden tájáról. Egy monitor van az asztalon és mellette egy szerkezet. A monitoron jelenleg csak egy zöld kérdőjel látható. Hirtelen bezáródik az ajtó, és egy 60 másodperces számláló elkezdődött visszaszámolni. Egy plasztikbomba! Hirtelen mellkason vág a felismerés. És akkor hirtelen a monitoron hirtelen bejelentkezik a Kérdőjel…
-Szevasz Batsi! Járstunk egy kis játékot, ugye megenged?
-Tedd fel a kérdésedet, úgy is tudom neked ez a fétised Kérdőjel!
Na, megviseltnek tűnsz bőregérkém, de alig van időnk. Tehát a játékszabály: kapsz egy kérdést, és ha meg tudod válaszolni, akkor a számítógépen belül a monitor arra színre vált, amelyik színű kábelt el kell vágni a hatástalanításhoz. Most viszont nekünk mennünk kell Jokerral. Jó munkát Bruce fiú! HAHHAHA
A kérdés pedig: Mi az ami, reggel  lábon, délben két lábon, este pedig három lábon jár? 
Az idő ketyeg, a monitor pedig elsötétedik, újra a kérdőjel van rajta. Gondolkozz Bruce! Napszakok, láb, mi lehet ez. Még van húsz másodpercem. Megvan, de nem hibázhatok, mert akkor végem van. De megvan, ez lesz a jó megoldás, hiszen, annyira logikus. A megoldás az ember. Hiszen, mikor megszületik négy végtaggal kúszik, mikor felnőtt már csak két lábon jár. Ideje alkonyán pedig három „lábbal közlekedik, hiszen botra van szüksége. Miután beképelem a kulcsszót, a monitor zöldre vált, és pont annyi időm marad, hogy elvágjam a zöld kábelt. Kettő másodpercem maradt. Irány a tető, mert egy helikopter hangját hallom.

Befejező szín, a Kérdésekre mindig van válasz

Felemelkedik a helikopter, pont abban a pillanatban amikor kiérkezem. A Rendőrség, élükön Gordonnal ebben a pillanatban ért az Intézet kerítésének tövébe. Nincs időm gondolkodni, az utolsó megmaradtBatarangomat kell használni. Elhajítom egyenesen a helikopter faroklégcsavarát találom el. Erre a szerkezet elkezd füstölni, és irányíthatatlanná válik, és elkezd zuhanni. A rendőrök nem viccelnek, még így a zuhanó repülő szerkezetet is célba veszik. Egyszerre érünk a becsapódás helyére. A Joker ájultan fekszik a vezetőülésben. Pulzusát kitapintják, él. Rejtély, hogyan tud helikoptert vezetni. A Kérdőjel most éledezik. Rámosolyodik a rendőrökre, és rám is.
-Öhhm, öhhhm, Uraim, de szépen egybegyűltünk! Akkor vitassunk is meg egy fontos kérdést! Vagyis, hogy kicsoda a Batman!
Vége, most kiderül minden. Sajnos nem voltam elég jó, és ismételten elbuktam…
Folytatja a Kérdőjel.
-Háááát én vagyok a Batman!! Röhög a Kérdőjel, és elkezd csapkodni a kezével, mintha szárnyai lennének…
Az eső ebben a pillanatban állt el…

Magyarossy István

Múltam, jelenem, jövőm

Belenézek az ajtó melletti kis tükörbe. Még a nagymamámtól kaptam, kevés gyermekkori emlékem törékeny darabja. Szőke vállig érő hajamat megfésülöm, smink nincs, rajtam túl sok mindössze a szemem van feketével kihúzva, és ajkaimon az elmaradhatatlan vörös rúzs. Átgondolom, hogy mindent eltettem e, mostanában eléggé szétszórt vagyok. Slusszkulcs, lakáskulcs, pénztárca, iratok. Minden megvan, azt hiszem. Belebújok a magas sarkúmba és kilépek az ajtón. Este 8 óra, már megint az éjszakás műszakot kaptam meg. Crane lassan tényleg minden feladatot nekem oszt ki… Ma még nem néztem meg a híreket, lehet jobb is hogy nem tudom mi vár rám. Gotham egyre mélyebbre süllyed mióta itt élek…
Izgatottan érkeztem meg ebbe a városba édesanyámmal és édesapámmal. Új életet akartunk kezdeni. Anya itt kapott új állást, mint gyógyszerész, apa is elhelyezkedett, mint áru-beszállító. A munkája miatt egyre többet volt távol. Ha hazajött csak veszekedett. Rossz hatással voltak rá az újonnan szerzett barátai. Gotham szürke volt, folyton esett- Átragadt rám ez a hangulat. Régen elfelejtettem milyen az, ha az ember egy békés helyen él. A túlzsúfolt rohanó városban semmire nincs idő. Apának se volt ideje arra, hogy velünk törődjön. Megromlott otthon a légkör. Már ha egy olyan helyet ahova az ember utál hazajárni otthonnak, lehet nevezni… Aztán egy nap kiderült, hogy leépítés van apa cégénél, kirúgták őt. Anya fizetése nem volt elég ahhoz, hogy eltartsa a családot. Folyton a pénzen veszekedtek. Hihetetlen, hogy 3 év alatt így megromlott az a családi idill, amiben éltünk. Apának teljesen az agyára ment az, hogy nem tud gondoskodni megfelelően a családjáról. Sértette az egóját hogy nem áll helyt, mint családfő. Beképzelt magának dolgokat, ami végül odáig fajult, hogy anyát azzal vádolta biztosan megcsalja őt nem is dolgozni jár el otthonról. Az egyik ilyen veszekedésnél megütötte őt. Ez volt az első alkalom… de nem tartoztatta vissza magát, ezentúl rendszeressé vált, hogy anyát bántotta. Anyám tűrte. Szerette azt a férfit, aki apám VOLT. Nem vette észre hogy az az ember már rég eltűnt. Egészen addig ment ez, míg egyszer engem is megütött. Felszakadt a szám, vérzett, sírtam. Anyának végre eljutott a tudatáig hogy menekülnünk kell innen. Másnap elém jött kocsival a sulimhoz. Furcsa volt sosem tett még ilyet mióta fősulira járok. Beszálltam mellé. Közölte, hogy elköltözünk. Minden fontosabb dolgot összepakolt, míg apa aludt, és elhozta a spórolt pénzünket. Ez sajnos csak annyira volt elég, hogy Arkham-szigetén vegyünk magunknak egy lepusztult lakást. Tudtuk mindketten hogy ez felér egy öngyilkossági kísérlettel. Bár legalább apámnak sose jutna eszébe, hogy itt keressen minket. Az eső itt még elviselhetetlenebb volt. Az ég akkor is szürke, ha nem esik, mindenhol tömbházak, nem lehet levegőt kapni.  Anya elvállalt egy állást, mint tanár egy Akrhami-középsuliban. Én folytattam tanulmányaimat az orvosi főiskolán, vágytam arra, hogy segíthessek az embereknek. Pszichológus szakon tanultam. Mindennapossá vált, hogy félelemben élünk, nem tudva mikor lőnek le minket az utcán véletlen vagy szándékosan. Anyámat lelkileg tönkretette, hogy idáig süllyedtünk. Nem látta már a kiutat. Rémálmai voltak, hallucinált. Ott kellett hagynia a munkahelyét. Ápolásra szorult. Suli mellett dolgoztam, nem hagyta, hogy feladjam az orvosi álmaimat, de így nem tudtam őt ellátni kellő figyelemmel. Az orvosai beutalták őt Arkhami-elmegyógyintézetébe. Hallottam, hogy milyen az a hely... sok gyilkost is oda szállítanak, akiket nem talál a bíróság beszámíthatónak. De az orvosok megnyugtattak, hogy Arkham hatalmas hely anyám jó helyen lesz, sok hasonló civil embert kezelnek ott bent. Belementem mivel nem volt más lehetőség.  Teltek a napok, hetek, hónapok. Nem volt javulás. Minden szabadidőmet bent töltöttem anyám ágya mellett. Alig voltak már tiszta percei. Hiába láttam, hogy ez a hely nem segít neki, már esélyem se volt, hogy kihozzam onnan. Fizettem amennyit tudtam, hogy jó kezekben legyen. Aztán egy este jött a telefon. Anyám szíve leállt. Az egyik nővér túladagolta neki a nyugtatót. Mindezt olyan tárgyilagosan, minden érzelem nélkül közölték velem hogy szóhoz se jutottam. Letettem a telefont. Mezítláb, egy szál pólóba lesétáltam a lépcsőn. Kimentem az utcára. Fogalmam sem volt merre megyek, és hogy mit csinálok, vagy, hogy milyen veszéllyel jár ilyenkor egyedül sétálni itt egy nőnek.  Nem tudom mikor kezdett el esni az eső csak azt vettem észre, hogy mindenem elázott, fázok. Leültem egy ajtó elé és sírtam. Reggelig ültem ott és sírtam…
Anyám hamvait egy őszi napon szétszórtam a tengerbe. Az eső, mint egy régi barát csendesen zuhogott mellettem. Mindenhova elkísér, átitatja az emlékeimet. Megnyugtat.  Megfogadtam ott, akkor, hogy nem fogom feladni. Küzdeni fogok, hogy elvégezzem az iskolát. Arkhamban fogok dolgozni, hogy az ártatlan emberek ne jussanak anyám sorsára a város söpredékei miatt.
  Az iskolában nem voltak barátaim. Volt még két évem hátra. Mindig egyedül ültem. Kitűnő jegyeim voltak, semmi mást nem csináltam csak tanultam, meg néha elvállaltam egy két alkalmi munkát hogy fenntartsam magamat. Volt egy másik srác a suliban. Ő is mindig egyedül volt a szünetekben. Márkás cuccokba járt, gazdag volt és okos. Mégsem voltak barátai. Egy évvel felettem járt, végzős volt. Egy nap odamerészkedtem hozzá. Bemutatkoztam neki. Őt Jonathannak hívták. Barátok lettünk. Számíthattunk egymásra. Miután végzett Arkhamba ment gyógyítani. Miután én egy évvel később beléptem oda tárt karokkal fogadtak, részben Jonathannak köszönhetően, részben azért mert elég ritka hogy egy orvos önként választja ezt a helyet magának munkahelyül. 
Lassan 6 éve dolgozom itt. Már semmin sem lepődőm meg, ennyi emberi roncs után. Crane főorvos lett, én a helyettese, megbízunk egymásban, számíthatunk a másikra. 
Leállítom az autót az intézet előtt. Fogalmam sincs, mit keres ez a sok rendőrautó itt. Nem jó előjel. Elkezdett szakadni az eső. Természetesen az esernyőmet otthon hagytam. Rohanok, de így is elázok. Csöpög a hajamból a víz, ahogy felmegyek Jonathan irodájához. Mikor meglát, mosollyal üdvözöl. Kellemes érzés ebben az örültek házában. 
-Ohh Harleen, örülök, hogy épségben beértél. Öltözz át, nehogy megfázz, nem tudlak nélkülözni egy hétig, ha beteg, leszel. A rendőrök elkapták azt az örült bohócot, aki Jokernek hívatja magát és hetek óta lopja a bankokból a pénzt, meg embereket öl. Ide hozták be, mondván hogy nem tiszta az elméje. Megint ránk hagyják a piszkos munkát. Bízom benne, hogy te a módszereiddel szóra bírod majd. Te vagy az egyetlen reményünk. 
Éreztem, hogy nem lesz nyugodt estém…
- Remélem nem alaptalan a bizalmad Jonathan és minél hamarabb megszabadulunk tőle. - mosolygok vissza rá.
Megiszok, egy kávét miközben Joker szobája felé megyek. Az ajtaja előtt három fegyveres őr van. A műanyag kávéspoharat kidobom egy kukába, majd belépek az ajtón. 
Először azokat a szörnyű vágásokat látom meg. A szája széléből indulva mindkét oldalán fel van vágva az arca, mosolyog. Elkapom a tekintetemet a hegekről, és belenézek a szemébe… van valami a szemeiben. Valami, ami miatt nem tudok máshova nézni. Nem engedi el a tekintetemet. Megfagy bent a levegő. Csak mosolyog és figyel engem. Nem hallok semmi mást csak a szakadó esőt. El akarok menekülni innen és mégis minden erőmmel segíteni akarok neki. A pillanat, amikor belenéztem a szemeibe megváltoztatta a jövőmet….

Harley Quinn

GOTHAM LAKOSAI!

MOSTANTÓL FOGVA EGYSZERŰSÍTVE LETT A VÁSÁRLÁS ÉS A KARAKTEREK IGÉNYLÉSE! MINDÖSSZE ANNYI A TEENDŐTÖK, HOGY RÁKATTINTOTOK A NEKTEK KELLŐ KARAKTERRE VAGY ÁRÚRA ÉS AZ OLDAL AUTOMATIKUSAN A MEGFELELŐ HELYRE FOG DOBNI AHOL CSAK KÉRNED KELL AMIT KINÉZTÉL MAGADNAK! HA VÁSÁROLSZ AKKOR KÉRLEK IGÉNYESSEN ÍRD LE A KÖRÜLMÉNYEKET, TEHÁT SZÉPEN MEGFOGALMAZOD AHOGY BEMÉSZ A BOLTBA ÉS KÉRED A TERMÉKET MAJD AZT AZ ELADÓ ÁTADJA. FIGYELEM! HA A WAYNE ENTERPRISES-NÉL VÁSÁROLNÁL VALAMIT, DE NEM TE VAGY BATMAN, AKKOR A KÖVETKEZŐ AZ ELJÁRÁS: MIVEL ELÉG FURCSA LENNE HA MONDJUK BANE BEMENNE VENNI EGY TUMBLERT A WAYNE VÁLLALATHOZ, EZÉRT KÉRLEK ÚGY ÍRD MEG AZ IGÉNYLÉST, MINTHA MEGRENDELNÉD A CÉGTŐL A NEKED KELLŐ TÁRGYAT. TEHÁT NEM AZT ÍROD, HOGY BEMÉSZ ÉS MEGVESZED FOX-TÓL, HANEM MONDJUK TELEFONON VAGY SZÁMÍTÓGÉPEN ÁT (HA NEM TÚL ELKÉPZELHETETLEN A SZITUÁCIÓ AKKOR SZEMÉLYESEN) MEGRENDELED A SZÜKSÉGES ESZKÖZT!

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!