|
Témaindító hozzászólás
|
2012.09.30. 13:03 - |
Ez Gotham nyomortelepe. Rengeteg bűnöző bujkál itt, és sok éhező család lakja. |
[20-1]
(Két személy kijött az épületből és beült a kocsiba majd elindulnak. Joker és Dr. Harley Quinzel. A Tumblert átállítom lopakodó üzemmódba és biztos távolból követem őket. Talán elvezethet Ryderhez.) |
(Jelenleg ez a város legkihaltabb pontja. Megállok az elmegyógyintézet mellett és bekapcsolom a szonár-detektort hátha azzal megtalálom. Perceken át keresek mire Jokert nem de egy rendőrségi csapatszállítót találok elhagyatottan állni. Mivel joker is egy ilyennel furikázott ezért elképzelhető, hogy Őt is megtalálom az autóval együtt.) |
(Lassan ébredezem, de nem kellemes az érzés. Nagyon hasogat a fejem, és amikor megtapogatom a tarkóm fölött, érzek egy pulit. Valószínűleg elvesztettem az eszméletemet, és beverhettem a fejemet. Sajnos nem emlékszem sokmindenre, csak a füstre, és a támadásra. Jól meglepett végül valaki. De most ez mindegy. Azonnal tervet kell készítenem, rendbe kell jönnöm, és el kell rejtőznöm. Egy kártyát találok az éjjeli szekrényen. Egy Joker. Megfordítom a hátoldalát, és rajta a következő pár sort találom: Kedves Dilidoki! Szivessen! Majdnem otthagytad a fogad a börtön előtt! Van egy mondás! Az ellenségem ellensége a barátom! Legyél holnap este 7 órakor a Trillium Parkban, ha válaszokat szeretnél a kérdéseidre! Joker! Ui: Ugye nem veszed zokon azt a legutóbbi kis rakétát? HAHHAH Homlokomon megpöcögtetem a kártyalapot. Hmmm. Végül is? Mit veszthetek? Már elvesztettem mindent. Nincsenek embereim, nincsenek meg a fegyvereim nagy része. Egyedül a pisztolyom maradt meg, illetve a késem. Ez elég nagy veszteség. Felállok, és kisántikálok a mosdóba. Vajon kié lehet ez a lakás? Levetkőzöm, és letusolok. Valamennyire enyhíti a fájdalmamat, de biztos ami biztos beveszek egy fájdalomcsillapítót is, amit a tükrös polcból szereztem. Ekkor hangokat hallok. Nyíilik a bejárati ajtó, és belép valaki. Még szerencse, hogy azonnal lekapcsoltam a villanyt, és elzártam a vizet. Hangtalanul kiosonok a zuhnayból, és felkapom a késem. Mély csend van. Mintha a lakó is érezné, hogy nem stimmel valami. Elbújok az ajtó mögé. Belép egy nagydarab ember, aki munkásruhában van. Fáradtnak tűnik. Észre sem vesz, miután becsukta az ajtót. Mikor felgyújtja a mosdó fölött villanyt, a tükörben megpillantja eltorzult arcomat, és azt ahogy két kezemmel szorítom a késemet, karjaimat meg fejem felett tartom, lesújtani készen. Artikulálatlanul üvöltök és arcon szúron. Éppen a szeme közé ejtem a szúrást. Azonnal belehal. Mókás ahogy ez a nagy test eldől, mintegy krumpliszsák. Legnagyobb bosszúságom, hogy kezdhetem elöről a mosakodást... Miután végeztem, eltüntetem a ruháimat, és kölcsönzök egy szettet a kedves lakotól. Ezután mivel még egy hajnyírót is találok, levágom a hajam tarkopaszra, viszont az arcomat nem borotválom le. Egész kis csinos szakállam van már. Olcsó zakó van rajtam, ballonkabáttal, és egy kalap. Látszik ez a temetési gönce a krumpliszsáknak. Mivel Joker az üzenet tegnap este írta, és az órámra nézve 11:30 van, elindulok a Trillium Park felé. |
(Végül a szigeten sikerült búvóhelyet találnunk egy elhagyatott ház felső emeletén. A doktort lefektettük az ágyra, majd Harley-val leültünk a konyhában. Ekkor jutott eszembe, hogy a doktornőröl meg is feledkeztem, de Harley elmondta, hogy mindent elintézett. Előveszek egy kártyát és lerakom Crane mellé az ágyra, majd távozunk.) |
Harley, Harley, Harley... Hogy kérdezhetsz ilyet? (Kérdezem tőle miközben az irányt a régi raktárhoz veszem mely jelenleg az otthonom ként szolgál.) Már annyiszor elmondtam! (Majd mosolyogva vezetem az autót tovább, miközben a rádiót hallgatom figyelmessen, melyben Dr. Crane beszédét közvetítik. Körülbelül húsz rövid perc alatt elérjük a célunk. Kiszállok a mentőből, és Harley is velem tart. Bemegyek a raktárépületbe melynek közepén az iskola busz áll és előtte az "alkalmazottjaim" csoportosúlnak.) Csönd legyen! Nem tudjuk megszöktetni a Főnököt! (Vág közbe az egyik nagy darab tag, aki jelenleg a kis csoport vezetőjének érzi magát. Előveszem a fegyverem és fejbe lövöm.) Persze hogy nem, mert ez már Harley segítségével megtörtén! (A többi tag meglepett tekintettel mered egy pár pillanatig a holttestre, majd üdvözölnek.) Tehát! 8Kezdek bele a mondandómba.) Láttam amint a rendőrség az Arkham előtt gyülekezik, mivel a mi kis Crane barátunk sikeressen egy hatalom őrültté vált és amint azt a rádióban hallhattam Gothamet akarja elfoglalni. (A csapat helyeslően bólogat.) Tudjátok nem szeretem az ilyen hatalom mániásokat. Mindent ők akarnak uralni de...- De a Doki nekünk akarja a várost! (Szól közbe egy idióta.) ...Valóban? (Kérdezek vissza.) Nekünk akarja a várost, vagy csak velünk végezteti, a piszkos munkát, hogy utána ő egyedül uralkodjon itt mint egy király? (Nagy csönd lesz az embereim körében.) Nem hagyhatom, hogy ez a... Madárijesztő fazon tönkre tegye a mi kis boldog városunk! Ezért most szépen hagyjuk, hogy a rendőrök neki essenek, míg mi teszünk egy látogatást annál aki napközben megpróbált hősiessen behatolni az Arkhambe! Tud róla valaki valamit? (A csoport egy ideig némán ül és tagjai egymásra nézegetnek, mikor egyikük felszólal.) Én tudok! A vezetőjük valami Ra's Al Ghul! Már pár hónapja a városban vannak. Tudom, hol a szállásuk, mert láttam néhányukat bemenni. A szigeten vannak egy régi gyártelepen. (Kíváncsian hallgatom a kis "informátorom" majd össze csapom tenyerem és felszólalok.) Akkor indulunk! Négyen velem jöttök és Te is Harley! A többiek itt várnak készülnek!- Mire Főnök?- Még nem tudom! HAHAHA! De készüljetek! (Ezzel zárva a szót gyorsan kiigazítom a sminkem és beülök Harley mentőjébe a kis társaságommal együtt. Elindulunk a szigetre. Sikeressen bejutunk, mivel csak az Arkham körüli részt zárták le. Hátul már mindenki veszi fel a maszkját a kocsiban. Lassan megérkezünk a tag által elmondott helyre. Kiszállunk, és bemegyünk a telepre. Büdös csatorna szag és gyér világítás fogad minket, nem beszélve a csapat fekete alakról akik a semmiből tűntek elő.) Mit akartok? (Kérdi az egyikük.) Lehet, hogy kicsit közhelyesen hangzik majd dee,... Vigyél a vezetődhöz! (Erre a férfi elmosolyodott.) És ugyan miért tenném? (Kérdez vissza.) Mert ha nem teszed akkor az otthon maradt kollégáim gondoskodnak róla, hogy ne maradjon titokban a kis bunkeretek! (Erre a férfi elkomolyodik, és valamit oda halandzsázik az egyik társának aki adóvevőn megbeszéli az ügyünket valakivel.) Gyertek! Szól végül a férfi majd utánuk indulunk.) |
(A rendőr elájul. a szájából ömlik a vér. Vajon a félelem miatt terült el vagy a vér veszteség teszi? Mindegy végül is úgysincs neki sok hátra. De legalább mosolyog. Mr. J beszáll az autóban. a kulcsot benne hagytam, sietek nehogy még elfelejtsen és itthagyjon a végén. Miközben beszállok az arcát figyelem amin halvány mosoly játszik. Sokszor hallottam már a sebhelyek történetét, mindig más. Vajon melyik igaz a sok közül? Lehet hogy pont ez? Vajon mit élhetett át? Biztos, hogy nem csak az arcán hagyott sebeket az eset. Észreveszi hogy figyelem.) -Mi az Harley? Bánod hogy elmaradt a gyujtogatás?- Kérdezi mosolyogva.
-Ugyan dehogy Mr. J. Csak kiváncsi vagyok hogy vajon megtudom e valaha melyik az igazi történet. -mosolygok vissza.
(Elfordítja a slusszkulcsot és elindulunk a sötétben, magunk mögött hagyva a vérben fürdő rendőrt..) |
(Alig félóra várakozs után tőlünk nem is messze egy rendőrautó parkol le mejből kiszáll a küldöncöm kezében egy nagyobb fajta dobozzal rajta fekete kézírással az áll: "Joker". A biztonság kedvéért előveszem a késem és Harley is magánál tartja fegyverét.) Áhh! Látom sikerrel járt! (A rendőr odasétál hozzám és átnyújtja a dobozt melyet berakok a kocsibaés felveszem belőle a kabátom és kiveszem a Glock 17-est is melyet a kezemben tartok. Át kotorászom a kabátom zsebeit s közben elrakom a késemet, de mintha valami hiányozna. A fegyverem megvan a hozzá való tárakkal amik nálam voltak, a kabátom is, a telefon, és még is... valami... a kártyapaklim.) Hm... (Gondolkozok hogy hol lehet, de hiába keresem nem találom egyik kabát zsebemben sem.) Mi a baj Mr. J? (Kérdezi Harley aggódva.) A paklim... nincs itt... Biztos Úr? Hol van a kedven kártyapaklim?? (Kérdezem mérgessen.) Én.. én.. elhoztam!.. ott kell legyen a dobozban!...-Igen? (Kérdezek vissza majd megfogom a dobozt és hozzá vágom a kétségbe esett rendőrhöz.) Látsz benne akár egy megveszekedett kártyát is?? - Nem.. (Mondja félve halkan a rendőr. Mire én meglövöm a bal lábát és ő össze esik s közben a sérülését szorítva felkiált.) Azt mondtam, hogy a cuccaimat akarom! Az összeset! Erre te elhagyod a kártyapaklim!! (Közben a rendőr felé lépdelek haragossan, míg ő magyarázkodni próbál. Mikor oda érek hozzá belerúgok a meglőtt lábába, és letérdelek mellé.) De tudod mit? Felejtsük el!- Ohhh... Köszönöm! Köszönöm! (Hálálkodik mire képen törlöm.) Nem mondtam, hogy beszélhetsz!!... (Elrakom a fegyveremet.) Tudod azt a paklit az apámtól örököltem.... nagy kártyás volt!... Minden megnyert játszma után elvitte a nyereménnyel együtt a Joker kártyákat is... így szépen lassan az évek alatt összegyűlt neki több tucatyi. Szerette nézegetni őket! Volt amelyiket vitrinben tartotta otthon... Én is szerettem volna megnézni őket, játszani velük, de... ő nem engedte... egyik nap mikor éppen dolgozott... legalább is azt mondta mert amúgy csak piált és kártyázott,... én kicsentem egy kártyát a szekrényéből. Az volt a kedvence! Senki sem nyúlhatott hozzá, és persze én kíváncsi voltam... megakartam nézni.. a magaménak akartam érezni! Miután kivettem a szekrényből bevittem a kis szobámba, és nézegettem. Ekkor meghallottam, hogy apám haza jött... persze részegen... éppen egy újabb kártyapartiról érkezett! Dühös volt mert veszített!.. Én hirtelen felugrottam és futottam a szekrényéhez, hogy vissza rakjam a kártyát, de elestem és a kártya... kihullott a kezemből... pont az apám elé! Ő rám nézett és azt mondta, hogy egy mocskos kis tolvaj vagyok! De én csak védeni próbáltam magam! "Apu én nem akartam! Nem vagyok tolvaj!" De ő pofonvágott, és én elestem tőle. Felvette a kártyát a földről és amikor meglátta, hogy a kedvenc kártyája az... iszonyatossan mérges lett! Ordított velem! Azt mondta, hogy meg fog ölni.. de egyszercsak... ránézett a kártyára és elnevette magát! Én csak sírtam mert féltem tőle! Kivett egy kést a konyhafiókból, majd odahívott! Én nem akartam oda menni mert nagyon megvoltam ilyedve... a karomnál fogva odarángatott majd leült egy székre és engem a lábára ültetett! Azt mondta... azt mondta: "Tudod miért szeretem ezt a kártyát? Azért mert ez a bolond aki a képen van szörnyen néz ki, de még is boldog! Látod?.. Rongyos a ruhája és sebes az arca, de vidám!.. Nem úgy mint Te!" (Közben elő vettem a kést de a rendőr észre sem vette.) Én nagyon féltem és sírtam. "Te miért nem mosolyogsz így? Neked mindent megadok és mégsem mosolyogsz így!" Mondta nekem, de én csak sírtam. "Miért vagy ilyen komoly?" kérdezte tőlem, de én még jobban sírtam! "Miért vagy ilyen komoly??" Kérdezte újra de már mérgessen, és én még jobban féltem. Ekkor fogta a kést és belerakta a számba. "Teszek róla, hogy többet mosolyogj kisfiam!" Ééés... Ezt tette velem! (Mutatom a sebhelyeim, miközben a rendőr sír és az életéért könyörög. Lefogom a fejét és a szájába dugom a késem pengéjét.) Te miért vagy ilyen komoly? (És ekkor egy határozott mozdulattal végigmetszettem a száját.) Látod Harley? Én is így akarok meghalni.. széles mosollyal az arcomon! HÁHÁHÁ! HÚHÁHÁHÁ! HAHAHA! (Majd késem pengéjét beletöröltem a rendőr ruhájába és nevetve felálltam. Késemet elraktam a belsőzsebembe, és a dobozból kivettem a két tárat, majd zsebre raktam. Ekkor tűnt fel, hogy valami van a nadrágom bal zsebében. Beletúrtam, és kihúztam a tartalmát. A paklim volt az.) Hoppá! HÁHÁHÁHÁ! (Nevettem el magam, majd elraktam a kabátom belsőzsebébe, és beszálltam a kocsi sofőr ülésébe.) |
(A helikopter még egy percig köröz felettünk de mivel nem látnak minket elhagyják a területet. Előveszem a késem és hátramegyek a kis utasunkhoz aki egyszerűen nem bír magával így belerúgok egyet. A hajánál fogva felhúzom a rendőrt a kocsi aljáról és .) Mit kezdjünk veled? Feleslegessé váltál. (A rendőr könnyes szemekkel és szenvedő arccal próbál ordítani de sikertelenül mivel szája be van tömve.) Nyugalom! Shhht... (Végigsimítom izzad arcát a késem lapjával, majd folytatom.) Most kiveszem a kendőt a szádból... ha ordítasz elvágom a torkod... de ha nem (Közben kihúzom a kocsiból és leültetem a járdára.) ... akkor talán köthetünk egy üzletet. Rendben? (A rendőr sűrűn bólogat. Megfogom a kendőt és a késem a torkához illesztem, majd kirántom a rongyot a rendőr szájából. Ő nyel egy nagyot de meg sem mert nyikkanni.) Ügyes! Látod így mindjárt könnyebb a dolgunk! HAHAhaha!! - Eresszen el! Kérem! (Könyörög, de én csak mosolygok rajta.) Mit csináljunk vele? Felrobbantsuk? Vagy bedobjuk a folyóba? Eset..mpfmm (Fogom be harley száját.) Shhht! Most a vendégünkkel beszélgetek! (Majd vissza fordulok a rendőr felé.) Csak annyit kérek tőled, hogy hozd vissza a cuccaim a rendőrségről. Tudod ilyenkor elég hideg van itt és ott maradt a kabátom és minden egyéb holmim is. Tehát szépen elmész és idehozod őket... egyedül. Ha bárkinek szólni mernél akkor a drága kis feleségednek vége. (Mondom neki mosolyogva.) Megértettél? (Kérdezem a rendőrt. Kis idő után megtört arccal válaszol.) Igen! Csak a családomat hagyja békén!- Remek! Minden esetre mielőtt elindulna az adóvevőjét elveszem. (Miután ez megtörtént eloldozom, és hagyom hogy menjen a dolgára.) Honnan tudta, hogy van felesége Mr. J? (Kérdezi Harley értetlenül.) Nem tudtam! HAHAHAHA! De úgy nézett ki mint akinek van! HÓHAHAHAHA! |
(Látom, hogy a denevér elkűldi a gyerekeket maga mellől, majd egyenessen rám néz!) Ez kiszúrt minket. Nyomás! (Szólok a sofőrnek, majd ő beidítja a motort és gázt ad. Befordulunk a sarkon és elhajtunk az elmegyógyintézet előtt. Egyszer csak ismerős hangot hallok, a fekete tank jellegzetes hangját. Követ minket, de nem tüzel ránk csak szimplán követ. Hátra megyek a busz hátsó ajtajához és kinyitom, majd az egy fém dobozból előveszem az M76-ost és rálövök a járműre, de az semmit sem tesz. Hirtelen ordítást hallok a hátam mögül és mikor hátra nézek látom, hogy a tetőszellőzőn át egy fekete kar felhúzta az egyik emberemet. Vissza nézek kicsit meglepetten a tankra, majd inkább a vendégünkkel foglalkozok. Előkapom az automata pisztolyom és egy tárat ellövök a tetőre, és utána pármásodpercet hallgatózva várok, de ekkor hátúlról a földre terítenek. A fekete alak át lép felettem és leteríti az utolsó emberemet is. Rajtam kívűl még a sofőr maradt aki sűrűn nézeget hátra, hogy lássa mikor van itt az ideje a menekülésnek. Felállok és kiengedem a jobb cipőmbe rejtett pengét és lábon rúgom a bőregeret, mire ő felhörren és könyökével arcom felé üt miközben megfordúl. Sikeressen el is talál, és így megtántorodom, majd mielőtt viszonozhatnám az ütést már is hasba vág.) OHH! Haha! Látom nem húzod az időt! De én sem! (Mondom, majd kezembe veszem a fekete tankon várakozó bomba irányítóját, de mielőtt benyomnám a gombot a denevér ember kirúgja a kezemből és a detonátor kiesik a buszból.) JHAAJ! Hát nem elrontottad a poént?! (Kérdezem ingerülten, majd letörlöm a vért a szám széléről. A sötét lovag mellényemnél fogva felhúz a földről és mélyen a szemembe néz.) Vége a játéknak! (De nem hagyom annyiban, ismét belé rúgok, mire ő elereszt és így előnyre teszek szert. Ököllel tarkón vágom a fájdalomtól meggörnyedt ellenfelem, és utána elő kapom a késem. A sötét ruhás elhajol a vágásaim elől, majd egy ügyes mozdulattal kicsavarja kezemből a kést, majd a földre nyom. A fejem kilóg a busz hátsó ajtajánál és mivel a denevérember hátra feszíti karomat, nem tudok mit tenni.) És most mit teszel? Ha? Kidobsz? Az igazán hősies lenne nem gondolod? HAHAHA! (Majd érzem, hogy valamivel megkötözi a kezeimet. A fekete tank egészen közel jön a buszhoz és kinyílik a teteje. A maszkos felhúz a földről és a busz közepénél egy ülésre dob engem. Én csak csöndben mosolyogva figyelem az eseményeket. A maszkos előre megy a sofőrhöz aki ijedtében leállítja a buszt és menekülni próbál, persze sikertelenül, a hősünk őt is módszeressen elintézte. Vissza jön és kirángat a buszból.) Kocsikázunk egyet? (Kérdezem gúnyossan.) Igen! De te nem fogod élvezni! (Majd ezzel leüt. Fejfájással ébredek egy cellában. Mikor kissé magamhoz térek körülnézek és látom, hogy rendőrök állnak a cellám ajtajánál. Ezek szerint nem az Arkhamben vagyok.) |
(Végigfutunk az utcán, hamarosan odaérünk. Ekkor hatalmas, pusztító robbanás söpör végig mögöttünk, én pedig a két gyerekkel a földre vetődök. Pár pillanat elteltével felállok, majd hátra nézek. A raktárépület romokban, minden lángol körülötte. A lényeg, hogy Gordon gyerekeit kihoztam. Tájékoztatnom kell őt a helyzetről. Bekapcsolom a maszkomba épített mobiltelefon lehallgató készüléket. A környéken nem túl sokan telefonálnak jelenleg, nem is csodálom, hisz késő éjszaka van. Egy nő a tűzoltókat hívja, egy másik pedig valami számomra ismeretlen nyelven beszél. Ekkor meghallom, amit kerestem. Joker az, és Gordonnal beszél. Mielőtt letenné, aktiválom a szonárral működő érzékelőmet, miközben szigonypisztolyommal felhúzom magam egy tetőre, ahol leguggolok. Körülnézek, majd rövidesen észreveszek a tumblertől nem messze, egy ház mögött egy buszt, amiben jónéhányan vannak. Ez lesz az. Leugrom a tetőről, majd némán földetérek.)
Rejtőzzetek el valahol! (mondom a gyerekeknek.) Ne beszéljetek senkivel. Ha rövidesen nem jövök, keljetek át a hídon és rohanjatok a rendőrkapitányságra! Apátok embereinél biztonságban lesztek! |
(Hosszú perceken át ülök a buszban és várok. Kezdek egyre álmosabb lenni, amikor egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a fekete alak visszatért az én kis foglyaimmal.) Ahogy selytettem! (Állapítom meg magamban, majd elő kotorászom a kabátom belső zsebéből a távirányítókat és a telefont. Gyorsan felhívom Gordont, hogy még egy utólsó poént elsüssek neki!) Helló Kapitány! Úgyhiszem, hogy a teve becsődölt. A kis barátja nem járt sikerrel, és én pedig nem értékelem az e-féle próbálkozásokat! Úgyhogy gondolom megérti ha most nem húzom tovább az időt. Éééss... (Ekkor benyomom a bomba kapcsolóját és hatalmas robbanás hallatszik. Óriási lángok csapnak fel a part közelében és akkora füst lepi el az eget, hogy a hold is eltűnik. A telefonban ordítás hallatszik és sírás.) Majd legközelebb! (Mondom végül a telefonba és lerakom. Kidobom a busz ablakán az detonátort és a másikat veszem a kezembe. Felébresztem a sofőrt, hogy álljon készenlétben.) |
(Jó ideig figyelem a raktárépületet a környező házak tetejéről, mindig más szögből. Semmi jele életnek, de biztos vagyok benne, hogy itt vannak. Közelebb kell mennem. Leereszkedek a tetőről, majd észrevétlenül közelítek az épülethez, egy ház falához simulva. Egy közelebbi épület romos cseréptetejére felkapaszkodok szigonypisztolyommal, majd várok... Innen már jobban rálátni az épületre. Valami fényforrást vélek felfedezni a földszinten, majd a pislákoló lámpa mellett megpillantok néhány benzineshordót. Azt hiszem jó helyen járok. De vajon hol lehetnek Joker emberei? És hányan vannak? Amióta itt vagyok, nem láttam még se bohócokat, se rabokat. Némán figyelem az épületet... Most már lépni kellene, fogytán az időnk. Ekkor mintha mozgást látnék az emeleten... Csak épp, hogy megmozdult. Talán járkál az illető... Lehet, hogy nem egyedül van. De nincs időm ezen gondolkodni, tenni kell valamit. Sóhajtok egyet, majd elrugaszkodom, és kifeszült köpenyemmel átsiklom a ház és a raktár között, majd az ablak alatt lévő párkányban megkapaszkodok. Mivel az épület elég régi, és nincs mindneütt üveg az ablakokon, tisztán kihallatszik ide, hogy a bent lévő férfi fel alá sétál a kis szobában, és közben magában beszél. Azt nem értem, hogy mit motyog. Megkockáztatom, és benézek az ablakon. A férfi háttal áll nekem, és egy távirányítót szorongat a kezei között. Megnyomni készül az aktiváló gombot, de végül az asztalra csapja, és hátrál egy lépést.)
Nem! Nem! Nem! (mondja.) Joker azt mondta, nem lehet, míg ő nem utasít! (morogja.)
(Nesztelenül felhúzom magam, átlépek az ablakpárkány fölött, majd rávetem magam az őrültre, befogva a száját. Próbál ellenálni, csapkod, rúgdos, harap, és kiabálni akar, de csak vékony nyüszítés jön ki a torkán. Késéért nyúlna, de megakadájozom. Könyökömmel leütöm, majd a földre lököm. A távirányítót elveszem onnan, nehogy robbantani támadjon kedve, ha felébred. Igyekeztem halk lenni, nehogy a társai meghallják, ha netán többen lennének. Egy ablakon keresztül innen rálátni a földszintre, és egy poros mikrofon is van itt. Az ablakon át leugrom, és a benzines hordók mellett érek földet, látom is a bombát... A gyerekekhez rohanok, akik ijedten nyöszörögnek. Leveszem a szájukról a kendőt.)
Kiviszlek innen. (suttogom, miközben kioldom az erős kötelet, amivel meg vannak kötözve.) Ne kiabáljatok, segítek nektek. (mondom halkan. Megdörzsölik csuklójukat, ahol a kötél megvágta őket, én pedig felkapom őket, és kifelé indulok a raktárból. Ahogy rohanok velük a Tumbler felé, lépéseket hallok, de mire megfordulhatnék, hatalmas ütés éri a gerincemet. Felordítok, és a földre rogyok. Bane... Hogy a fenébe talált ide? Szövetkezett volna a bohóccal? Az lehetetlen! Felállok féltérdre, és hárítom egy következő csapását, majd hátra ugrok. Rövid ökölharc után gyomorszájba vágom, ő elesik, én pedig elterelésként fénygránátot alkalmazva megvakítom egy pillanatra a maszkost, ezzel egérutat nyerve. A két gyerekkel rohanok a Tumbler felé...) |
Nagyszerű! Már azthittem nem jön meg az esze! Igaz milyen jóérzés volt követelni a megérdemelt helyét? HAHAHA!- Kérem vissza a gyerekeim! (Mondja az újdonsült Rendőrfőkapitány haragossan.) OHHÓ! Térjünk a lényegre?! Hát jó! De előbb még egy kérés! Tudja nagyon vágyom valamire! Valamire ami a múltkori kis csata óta nagyon kell! A denevér ember! Tudja az a fekete köpenyes flepnis akivel nemrég beszélt,... és igen tudom!... Tudom hogy beszélt vel!.. Bizonyára egy újjabb szövevényes aljas kis tervet eszeltek ki, de hiába!.. Ha meglátom azt a fekete ruhás őrültet a gyerekei közelében akkor sajnos... darabokra kell, hogy robbantsam őket! (Ezzel ki is nyomom a telefont és várom, hogy mi sűl ki az egészből.) |
Lebukni! (Kiáltok rá az embereimre, s gyorsan mind lehúzzuk fejünket, mivel a denevér éppen erre tart. Óvatossan kinézek, és látom, hogy körülbelül húsz méterrel tőlünk parkolt le, majd kiszáll a tankból, és eltűnik.) Tiszta a levegő! (Szólok, majd lassacskán mindenki feláll.) Itt a nagy lehetőség! Dagi! Maradt a robbanó anyagból? (Kérdezem egy hájas tagtól.) Igen! (Mondja bamba fejjel.) Akkor rakd fel szépen a bőregérmobilra! Meglepjük őkelmét egy szép tűzijátékkal! HAHAHA! (Az egyik őrültem kisunnyog a tankhoz, és pár perc alatt felhelyezi a bombát rá, majd gyorsan vissza fut a buszhoz.) Kész! (Mondja, majd tovább várunk.) |
(A raktártól kellő távolságban, viszonylag rejtett helyen leparkolom a tumblert, majd szigonypisztolyommal felkapaszkodok egy háztetőre. Szétnézek, majd hamarosan észre is veszem az elhagyatott, romos raktárépületet. Innen nem látom, hányan őrzik, kicsit közelebb kell mennem. Elrugaszkodok a háztetőről, majd köpenyem megszilárdult anyagába belekap a szél, én pedig némán átsiklom az utca fölött, majd egy másik épületen landolok. A tetőn lehasalok, és ismét a raktárra emelem tekintetemet. Nem látok embereket... Talán nem is ide hozta Joker a felügyelő gyerekeit?) |
(Várok pár percig, mikor felhív az egyik frissen kiengedett fogoly. (Üdv Joker! Találd ki kit láttam Gordonnal az Arkham lépcsője előtt? (A hangról és persze a fogalmazásból rögtön tudom, hogy Edwar Nygma van a vonal túlvégén.) Csak nem a sötét kis barátunk? (Kérdezek vissza, mire kuncogást hallok.) De-de! És a felügyelő éppen vele társalog! (Kinyomom a telefont és már hívom is a kapitányságon várakozó emberem, aki persze takarítóként van az épületben.) Készülődj! Lehet, hogy még is kellesz! (Majd ki is nyomom a telefont.) Nem igaz! Az ember semmiben nem lehet elég biztos! (Közben már hívom is Gordont, hogy megsürgessem.) Üdvözlöm FELÜGYELŐ!! (Mondom mérgessen a telefonba.) Tudja, itt lenne az ideje, hogy előléptesse magát! Én egyre türelmetlenebb vagyok, és a Rendőrfőkapitány sem lesz ott örökké! (Majd lerakom, és várok tovább.) |
(Látom, hogy a rabok akiket kértem szabadok. Mindenki szalad szét a városban. Hívom is a Felügyelőt, hogy további utasításokat adjak.) Helóka! Látom remekül együtt tud működni! Ez tetszik! Tehát jöjjön a következő lépés! Most fogja szépen a rendőrfőkapitányt és felhívja, követelve a jólmegérdemelt posztját! Elvégre remekül megdolgozott érte... nem? HAHAHAHA! (Majd ezzel leteszem a telefont.) |
(Lassan beesteledik. Már a közvilágítás is bekapcsolva, tehát indulunk! Bepötyögöm Gordon Felügyelő számát a telefonba, majd hívom is.) Haló! (Szól bele ingerülten a felügyelő, de próbálja leplezni az érzéseit, bár hiába.) Üdvözlöm Felügyelő! Amint azt gondolom már tudja a gyerekeit elvittük egy kicsit. Persze csak kölcsön!-Mit akar maga pszichopata?! (Szól közbe már leplezetlen dühvel és félelemmel.) Ohh! Hogy mit akarok?? HAHAHA! Ez tetszik! Térjünk mindjárt a tárgyra! Hát jó... Ha belenéz az asztala fiókjába, akkor talál egy listát amin Arkham-i foglyok nevei szerepelnek! Nagyon egyszerű a kérés... engedjék ki őket! Ha ez megtörtént akkor jelentkezem újra, hogy folytassuk a mi kis... játékunk! Persze, csak félórájuk van minderre, különben a gyerekei megtanulnak repülni! HAHAHA! (Majd leteszem a telefont és várok.) |
(Szerencsére a többi iskolabusz között könyedén elrejtőzhetek a sajátommal. Hamar megérkezünk a Felügyelő Úr házához ahol, már nyílik is az ajtó, és jönnek is a gyerekek a buszhoz. Kinyitom az ajtót, és ők felszállnak, még köszönnek is nekem, mivel nem látták az arcomat. Feléjük fordulok miután becsuktam a busz ajtaját, és az embereim rögtön elkapják a gyerekeket.) Anyu! Anyu! Segítség! (Kiáltoznak s az anyjuk már rohan is ki a házból, hogy segítsen nekik, de későn. Nevetve elhajtok a busszal, biztosítva magamat afelől, hogy így hamarértesül a drága apuka! A gyerekeket lekötözik, és szájukat beragasztják. Elindulok szépen az Arkham szigetén lévő régi raktárhoz ahol olyan jól elvoltam a Felügyelővel.) Vigyétek őket! (Szólok a bohócaimnak, akik tudják a dolguk, és így viszik is a gyerekeket be a raktárba. Percek múlva, megérkezett két másik maszkosom akik egy benzines hordókkal telirakott kamiont hoztak nekem.) Remek munka! -Köszönjük főnök, de tudja ezzel még nem vagyunk lerendezve! (Megtorpanok mikor hallom ezt az anyagias megjegyzést.) Ohhohóó! HAHA! Ha nem szólsz el is felejtem! (Mejd előkapom gyorsan fegyverem és beléjük eresztem a táram.) Mindíg csak az az átkozott pénz! Dobjátok őket a csatornába! (Szólok oda parancsolóan a bohócaimnak, akik kicsit hezitálva de megteszik amit oly szépen kértem tőlük. Bemegyek a raktrárba, ahol a gyerekek már megkötözve ülnek egy-egy széken, és sírdogálnak.) Nugyalom, hé halljátok, nyugi! Nem lesz semmi baj! Apátok is ezt mondaná! De tudjátok... Ez hazugság! Ha apuci nem segít nekem, akkor ti sajnos itt fogtok meghalni.... Látjátok ott azokat a hordókat? (Mutatok a most behozott benzines hordókra.) Tele van benzinnel! És mint tudjátok az remek üzemanyag! De mire jó még?... Na? Enyje hát semmit nem tanultok az iskolában?... Hát remekül lehet vele robbanást okozni! Szóval, ha apuci, nem segít nekem, akkor ez fog történni! (Lassan a raktárat telepakolják a fiúk a hordókkal, így már csak egy lépés van hátra, a telefon. Előveszem a mobilom és felhívom a Felügyelőt aki idegessen felveszi.) Háló?! (Én csak kuncogok, miközben letépem a gyerekei szájáról a ragasztó szalagot, majd odatartom a telefont.) APU! APU! SEGÍTS! APU! (Zokognak a gyerekek a telefonba, mint az éhes kis fiókák az anyjuk után.) Mit tettél te mocsok? Ha elkaplak a saját kezemmel nyúzlak meg! (Mondja dühös és ideges, mégis remegő hangon Gordon. Én belkenevetek a telefonba, majd lerakom. Bizonyára még nem nyomozták le a hívást mert kevesebb mint fél perc volt, és bizony a lenyomozáshoz 45 másodperc szükséges. Kis idő múlva már készen is van a kis bombám és a távirányítót átadom az egyik piromániás emberemnek.) Ide figyelj! Ha megbírod állni, hogy addíg ne robbantsd fel ezt a helyet amíg én azt nem mondom, akkor meggyógyulsz, és soha többé nem kísértenek téged a halott testvéreid!- Oh! Köszönöm Joker! Köszönöm! (Hálálkodik az őrült, én pedig kuncogok rajta egyet és beszállok a buszomba, Őt pedig itt hagyjuk a raktárnál, hogy bújjon el, és várja aparancsot. Persze nálam is van egy detonátor, ami nagy hatótávolságú, és akár időzíthetem is vele a bombát, de az a poén másik része lesz.) Vigyél az Arkham mellé, de ha lehet feltűnés nélkül! (Mondom a sofőrömnek, és már indulunk is.) |
Ez Gotham nyomortelepe. Rengeteg bűnöző bujkál itt, és sok éhező család lakja. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
