|
Témaindító hozzászólás
|
2012.10.13. 21:52 - |
Jonatan Crane az Arkham fejévé tette magát! Elnyerte a város és a rendőrség támogatását, és így egy erődöt hozott létre, ahol minden rabot és őrt beoltott egy injekcióval mellyel hű seregévé toborozta őket! De Ra's Al Ghul ezt nem nézte tétlenül! Mivel Ő juttatta a Doktort a kis kék virághoz melyből a félelemtoxint is előállították, jogossan követeli az uralmat Crane tevékenysége fölött! Ra's sikeresen megszerezte az Intézmény védelmirendszerének irányítását , és a nyílvánosság elé tárta a Madárijesztő elmebeteg tervét mely szerint elfoglalja Gotham City-t! Eközben persze Joker is sikeressen kicsúszott a rendőrség karmai közül, Harley Quinn segítségével! Mr. Wayne pedig átköltözött a belvárosban található tetőtéri lakásába mivel a kastély "titokzatos körülmények" közepette leégett. Persze Batman sejti ki állhat a dolog mögött, de most előbb a várost kell megvédenie az őrült doktor támadásától! Ra's Al Ghul jóvoltából, az egész város megtudhatta, hogy a Madárjesztő hatalomra tör, és ezzel elkezdődött az Arkham Ostroma! A rendőrség hevesen készülődik az ütközetre soraiban az ifjú Blakkel és Gordon Felügyelővel, akárcsak Batman, Mr. Ghul, és Joker! |
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
(A tetőn állva pásztázom a környéket. Az udvaron kegyetlen harc folyik, a rendőrök egyre előrébb nyomulnak, viszont a "védők" is elszántan küzdenek. Egy helikopter köröz az épület körül, és reflektorral világítja a környéket. Az udvaron észreveszem Gordont, ahogy a fal mellett oson egy csapat élén, majd tűzharcba kerül néhány maszkos fegyveressel. Ha jól látom ezek is bohócok. Hamar elveszti a kis csapatot, és őt magát is megadásra késztetik. Francba! A segítségére sietnék, de mikelőtt elrugaszkodnék a tetőről, hangos, rekedt nevetés visszhangjára leszek figyelmes. Oda tekintek, és meglátom Jokert, néhány embere kíséretében. Nincsenek sokan, könnyen elintézném őket. Ekkor viszont bevillan egy emlék. Crane ideggázának hatása miatt homályos volt körülöttem minden, az emberek szeme természetellenesen világított. A Joker pedig őrülten röhögött, vigyora csaknem füléig ért. Nem a szokásos mosoly, egy pszichopata mosolya. Ahogy késével felém suhint, majd megvágja az arcomat... Viszkedni kezd a szám mellett húzódó vágás. Ez csak egy bohóc, könnyen elbánok vele!) |
(Oldalról látom ahogyan a csatorna bejáratához leparkol egy autó. Magam mögé intem a bohócokat. Várnak a jelemre. Én pedig várok rá hogy ki száll ki az autóból. Ra's!! Visszajött valamiért. Fogja a fejét olyan mintha szédülne... most kellene rajtaütnünk. De ilyen kevés emberrel esélyem sincs... Lehet jobb lenne ha visszamennék Jokerhez és jelenteném neki hogy itt van Ra's. Így is teszek. Visszamászunk a kitört ablakhoz, a bohócok segítenek. Elindulok a tető felé.) |
(Az eseményeket összegeztem magamban, majd láttam hogy az egyetlen esélyem Arkham-ben van.
Összeszedtem két kocsira való embert majd elindultam vissza a Szigetre, a fejfájás nem múlt.
Az intézménytől nem messze kiraktuk az elaltatott Blake-et majd leparkoltunk a csatorna bejáratához...) |
(Szinte teljessen észrevétlenül feljutunk a tetőre, csak egy járőröző csapatba botlottunk bele, de könnyedén hárítottuk az akadájt! Mikor felérünk kiállok a tető szélére és kitárom a karom, majd mélyet szívok a vérszagú, füstös, undorító levegőbe és így szólok.) Érzitek ezt? Ilyen az othon illata! (Majd mivel nem érkezik válasz az embereim felé fordulok akik fegyvereiket az épület nyugati szárnyának tetejére szegezik. Oda pillantok és látok valami fekete foltot mozogni, de nem látom igazán mi lehet az, de tudom!) A Denevér! (Kíváncsi lennék, hogy ki lehet a feketemaszk alatt? És miért éppen denevér? Ennyi erővel lehetne szárnyas mókus ember is! Elnevetem magam a gondolattól, mire látni, hogy erre a sötét forma is felfigyelt oda fent. Ekkor hallom, hogy a tetőfeljáró ajtaja felől hangokat hallani. Méghozzá a két bohócom és Gordon hangját!) Ne lőjék le a poént! (Szólok oda komoly hangon az egyik bohócnak aki sietve odalép az ajtóhoz és várásra inti az érkező vendégeimet.) |
(Indulunk és lassan elérünk a csatornához, de két bohóc utunkat állja.Mindenki fedezékből tüzel még énis, de figyelmetlenségembe megsebesülök a karomnál.Fájlalom, de lőnöm kell mert még a végén itt maradok és Jokernek is meg kell fizetnem a családom ellen elkövetett tettéért.Ez ad egy kis erőt és újra lőnék csakhogy egyedül maradtam és a két bohóc is előttem áll.Nem tehetek mást eldobom a fegyverem majd elvonszolnak és azon gondolkozom, hogy ezzel hány embernek okozok csalódást.) |
(Éppen egy lépcsőn sétálok a kis csapatommal a hátam mögött. A legfelső emeletet elérve a zöld vasajtó szűk rácsos ablakán bekukkantva látom, hogy két őr áll a folyosón pont háttal nekünk. halkan kinyitom az ajtót és odaosonok az egyikük hátamögé, majd befogom a száját és elvágom a torkát, mire a kollégája hirtelen hátrafordul és rámszegezné a fegyverét, de azt kiütöm kezéből, majd lágyékon rúgom. Összerogy, majd a fejét a falbaütöm, és elájul. Rám fért egy kis edzés, már régóta nem csináltam ilyet. Kimondottan szórakoztató volt. Az ablak felé fordulva megigazítom a kabátom, és a golyóálló redőny szűk lőrésén át látom ahogy a rendőrök véres csatát vívnak Arkham erőivel. Szórakoztató, nézni hogy hányan halnak meg mindössze egy ember elvetemült terve miatt. Egyszer csak meglátom Gordonfelügyelőt amint négy swatossal a falmellett osonva egy csatorna lejáró felé tartanak. Az ablakhoz hívom két elit bohócom és parancsba adom, hogy hozzák fel nekem a tetőre Gordont! Rögtön el is indulnak én pedig a megmaradt öt emberemmel tovább megyek a tető felé.) |
(Amint Mr.J kiadta a parancsot, elindultunk a mellém osztott katonákkal az egyetlen kitört ablakhoz. A beoltott elitt katonák nagyjából még írányíthatóak. Intek az egyiknek hogy fedezzen minket hátulról. Kinézek az ablakon, egy kuka van ott ahogyan Joker mondta. Ha innen esett ki akkor simán túlélte, és mivel már nincs a kukában gondolom nem lett nagy baja. Le kéne menni megnézni hátha hagyott valami nyomot maga után... Hátra nézek, de Mr.J már elindult a tető fele.) -Ugrás fiúk!-intek a bohócoknak. (muszáj valamit tennem, információ nélkül nem mehetek vissza... csak reménykedek hogy nem kapnak el. Bár a mentő nincs innen messze de csak a nyílt terepen leszünk. A bohócok leugranak, én pedig rájuk... remek! így nem koszoltam össze magam. Kiszállok a kukából és körülnézek. Hallom ahogy a bohócok is kikászálodnak nagy nehezen. Intek nekik hogy fedezzenek míg nyomokat keresek. A környéken nem hallok lövéseket, de a tűzharc továbbra is folytatódik, idehallani a hangokat. Nem is értem, ennyi lövés után hogyan lehet még bárki életben, vagy rengetegen vannak vagy senki nem tud célozni.) |
(Nagyon élvezem azt, ahogyan süvítek a Batpoddal. Jó sok mindenkit átvertem. Most hogy a Doki megadta, amire szükségem van, illetve ahogy láttam ki is iktatták, visszamehetek fosztogatni az Arkhamba. Sok finom kis dolog van ott. Védelmi rendszer, fegyverek, berendezések, csupa olyan dolog, amit értékesíthetek a feketepiacon.) |
(Ra's Al Ghul-t elvesztettem, miután beszállt abba az autóba, én pedig a harc sűrűjébe keveredtem. A rendőrségi csapatok minden erejükkel azon vannak, hogy bejussanak Arkhambe és megfékezzék a rabokat. A SWAT-osok pajzsokkal rontanak nekik, és tolják visszafelé őket. Én közben próbálok kikászálódni innen, itt nem sokat tehetek. Meg kell találnom Dr. Crane-t, feltéve, ha még nem szökött meg. Földre terítem egy támadómat, majd könyökömmel leütöm. Eközben többen is nekem esnek, elterelésként elejtek egy füstgránátot, ami hamarosan szivárogni kezd. A rabok vakon, köhögve hadonásznak és lövöldöznek a környékemen, én pedig fellövöm a szigonyomat a tetőre, majd rántok egyet a kábelen, hogy leellenőrízzem. Felhúzom magam, majd a szigonypisztolyt visszaakasztom az övemre. Innen belátni az egész területet.) |
(Miután alapossan végignéztem a térképen kiosztottam az embereimnek a feladatokat. Ketten itt maradnak és őrzik a csatorna lejárót, hogy ki tudjunk jutni. Harley és három elit bohóc megkeresik Ghult aki remélhetőleg még életben van abban a kukában, márha még ott van. A többiek velem jönnek a tetőre, hogy megkeressük a bőregeret. Onnan remekül belátni a terepet!)
Hahó emberek! Kicsit mintha leállt volna itt az élet! Attól, hogy nem noszogatok senkit az írásra még lehettek aktívak! Persze akinek nem inge ne vegye magára!
De mindenki más akire ez igaz, kérem legyen aktívabb vagy neki kell állnom az őszi nagytakarításnak ami bizony sok törölgetéssel jár! |
(A bázisra visszaérve azonnal bevittek az orvosi részlegbe. Ott Blake vérének(tartalmazta az eredeti méreg ellenanyagát), a kék virágnak
és az én véremnek a segítségével megalkottak egy szert ami ideiglenesen tompítja a tüneteket...)
(Az oltás után pár órával magamhoz tértem, fejem lüktetett és még szédültem, de még éltem, egyelőre...)
(Miután az orvos tájékoztatott hogy a hatás csak ideiglenes, átmentem a központi-számítógéphez,
ahol az Intézmény megfigyelése zajlott. A felvételek alapján Jokernél van az ellenszer...) |
(Lemászunk a vas létrán, és körülnézünk a félhomályban. Látni, hogy Ra's és csapata szép kis vereséget szenvedtek, mert halottak hevernek szanaszét a csatornában, némelyiküket a víz sodorja lassan arrébb. Halkan haladunk előre, nehogy valaki észre vegye a jelenlétünk. Ellentétben Ghul csapatával mi a kazánház felé vesszük az utat és ott fogunk felszínre törni. Egy ideig kanyargunk a szűk és büdös alagutakban majd elérjük a célunkat. Nem véletlenül választottam ezt a pontját az épületnek! Itt nem kell robbantani mivel egy sima feljáró van a kazánház felé, így hangtalanul belopózhatunk. Óvatossan kikukucskálok a csatorna nehéz fedele alól és látom, hogy három volt swatos őr járkál fel és alá a nagy helységben. Előveszek egy füstbombát és begurítom az egyik őr lába elé mire ő oda kapja a fejét és társainak próbál üvölteni, de a füst miatt csak köhögni tud. Lassan elárasztja a füst a helységet és beindul a tűzoltó rendszer. Az őröket könnyedén elintéztük így most van egy kis idő áttanulmányozni a térképet amit Harley szerzett.) |
(Kidobnak az autóból egy szűk sikátornál. Újra a padlón, mint olyan sokszor. Elhányom magam. Émelygek, és nagyon rossz a közérzetem. Megpróbálok feltápázkodni. Nyugalom Jonatan, ezen is túl leszel, erősítem magam. Egy tűzlétra segítségével felhúzom magam a földről, és egy téglafal mentén, kapaszkodva elindulok a járdán. Elkezdezdek botorkálni, és nagy szerencsémre meglátok egy motelt. Így talán megmenekülhetek, rendbe hozhatom magamat. Szinte beesek a recepcióra.) Egy szobát szeretnék kérni ma éjszakára, és egy elsőségügyi dobozt azonnal! (Nem nézek a recepciós hölgyre, de biztosan felismert. De ez a jó Gotham-ben. Ha fizetsz, nem kérdeznek, nem hívják a rendőröket. Mondjuk most nem is lenne nagyon kit hívni. A pénznek nincs szaga. Miután felmentem a szobámba, annyi erőm még volt hogy levegyem a felsőöltözékemet, és elővegyem az adrenalin injekciót a ládából. Érzéstelenítő nélkül a szívem fölé döfök. A fájdalom kellemetlen, de érzem hogy kezdek jobban lenni. Elszenderedem az ágyamban.) |
(Ahogy a folyosón bekanyarodok, észreveszem a két őrt errefelé rohanni. Bevárom őket, míg ideérnek, majd kihasználva a figyelmetlenségüket, rájuk támadok. Az egyiket egy jobb egyenessel a földre terítem, de lő egy sorozatot fegyverével, amit ezután kirúgok a kezéből. Közben a társa pisztolyával tüzet nyit rám, de célt téveszt. Elindulok felé, de egy erős lökéstől a falnak zuhanok. A vállam borzalmasan sajog. A töltényt felfogta a ruha, de nem kellemes érzés. A férfi újra tölti a fegyvert, én pedig ekkor veszem észre, hogy még három fegyveres ront a folyosóra a liftből. Oda gurítok egy füstgránátot, majd feléjük indulok. A hirtelen jött füsttől kissé összezavarodnak, így vaktában lövöldöznek. Mivel elég szűk a folyosó, így is könnyen eltalálhatnak. Nekiesek a legelöl haladó fegyveresnek, majd alkarvédőm pengéivel a vállára ütök. Felordít, majd elejti a géppuskát, én pedig öklömmel fejbe vágom, és a földre terül. A füst kezd eloszlani, a társai pedig ismételten - mostmár célozva - tüzet nyitnak rám. Az ablakokon fémredőnyök találhatók, ez megnehezíti a dolgom... Egy minigránátot dobok oda, majd néhány lépést teszek hátra, közben a fegyveresek körbe kerítenek. Felemelem a karom, majd a hozzám legközelebb állónak behúzok kettőt, majd nekilököm a társának. Eközben berobban az ablak, én pedig kiugrom. Köpenyemmel átsiklom az udvar felett, majd egy gyors terepszemle után földet érek. Az udvaron is elég nagy a felfordulás, hullák és sebesültek mindenfele... A kutyáknak nem látom nyomát. A rendőrök csapatai behatolnak, a rabok és néhány fegyveres harcos pedig próbálják feltartóztatni őket. Hamarosan a tömeg engem is magába olvaszt. közelharcba kerülök néhány arkhami beteggel, legalább is annak tűnnek. Rövid küzdelem után elintézem őket, majd körülnézek. Szememmel pásztázom a környéket, Gordont keresem, de nem találom sehol... Ekkor viszont Blake közrendőrt veszem észre, ahogy felsegít a földről egy embert. Nem látom ki az, háttal áll nekem. Egy autóhoz kíséri, majd... leütik. Ekkor egy pillanatra hátrafordul a sötét ruhás illető, én pedig messziről is felismerem vonásait. Ra's Al Ghul teljes valójában! Mégis mit keres itt? Személyesen látogatott el a harctérre... Ha Ra's Al Ghul nyer, Gotham elpusztul, mint azt nekem is oly sokszor elmondta, még akkor régen... Hihetetlen, azóta mennyi minden történt. Aljas az az ember, a gonoszság hajtja... De neki hite van, az Árnyak Ligája mellette áll. És sajnos azt kell mondanom, hogy nélküle most nem lennék az, aki vagyok... Gondolataimból egy robbanás zökkent ki. A löket a földre terít, de megúszom ennyivel. Másoknak nem volt ekkora szerencséje... Arkham környékét ellepik a halott rendőrök. És ha ez így folytatódik, még több pusztulás vár rájuk.) |
(Elindulunk vissza az Arkhambe, és útközben a Dokit kidobjuk egy sikátorba. Néhány perc után visszaérünk a szigethez de úgylátom, hogy jött egy kis erősítés a rendőröknek, mivel jelentőssen megnövekedett a kordon őreinek száma. Ez nem jelenthet gondot, csak áthajtok a kamionnal félrelökve két rendőrautót és mögöttünk simán becsusszanhat Harley a mentővel. Ahogy látom a zsaruk le is adták a drótot a behatolásunkról, és valószínűleg nemsokára társaságot kapunk. Megérkezünk az Arkham keleti szárnyához, és leparkolunk, de már allani aszirénákat így a kocsikkal együtt tovább mennek a sofőrök, hogy lekoptassák a fakabátokat. Harley, a tíz elit bohócom és még öt emberem óvatossan megközelítjük a falakat mert bentről fegyveres őrök figyelnek. A fal tövében egy csatora fedél van amit ez egyik emberem megpróbál felnyitni, mire hátra vágódik. Áramot vezettekbele. Az egyik elit bohóc leszedi a fedelét, mivel gumikesztyűt visel és elindulunk le a csatornába.) |
(Hangokat hallok a hátam mögött. Nézzétek, ott biceg a féllábúJoneten! Béna, béna. harsogják mögöttem. Joni, Joni, úgysem tudsz elfutni! Megrémülök. Próbálok szaladni, de a jobb lábam nem engedelmeskedik. Nem hajlik a térdemnél. Bicegve szaladok, amikor valaki hátulról meglök, én pedig hasra esem. Eltörik a szemüvegem, a számba föld kerül. Remegek a félelemtől. Már nem a veréstől, hanem a megalázástól tartok. Már gyerekként megtanultam, a leggonoszabbak mindig is a gyerekek lesznek. Öten magasodnak fölém, én pedig már tudom mi fog következni. Felveszem a magzati pozíciót, és védeni próbálom a fejem, az arcom, és a lágyrészeimet a testemre záporozó rúgásoktól. Szinte félholtra rugdosnak ismét a saját általános iskolai osztálytársaim...
A szalagavató bál. Jenny, az osztály szépe. Bárcsak igent mondana nekem... Itt a nagy pillanat, pont a szekrényébe pakol a folyosón. Összeszedem minden bátorságomat. A korrepetálási alkalmakkor jól elvagyunk. Nyelvet, és irodalmat tanítok neki. Elindulok felé, és mikor odaérek, rámmosolyog. Szia Jonatan! Hogy vagy? A héten tartasz akkor órát? Jenny, igen, de most elsősorban nem erről szeretnék Veled beszélni. Hanem a bálról. Lennél a párom? Jonni! Te egy nagyon rendes srác vagy. DE MÁR VAN KÍSÉRŐJE!!! És azzal az iskola legynagyobb tahója becsapja a szekrényajtót, és ordítva befejezi a mondatot. Brane a az iskola machoja, a kosárcsapat kapitánya, az iskola egyen baseball dzsekijében karba tett kézzel néz le engem. Lesütöm a tekintetemet. Na de Jonatan. Cöcö, ez hogy is gondolhattad komolyan? Ez nem a kisérj el egy fogyatékost jótékonysági est lesz... Jenny is a földet nézi. Szégyelli magát. Na kotrodj innen. Megsemmeisülve elsomfordálok, megint arcul vágott az élet. A műtött lábam még fáj, de egyre jobban tudom már hajlítani. Bosszút esköszöm. Kezdek megváltozni. Már nem egy rémült kisfiú vagyok. Nem, ezt mostantól nem fogom annyiban hagyni. Aki bánt, annak a hatvanhatszorosát fogom visszaadni... Joni, Joni, miért fogsz engem bántani??
Ismét otthon vagyok. Ismét gyerek vagyok. De jó a szülői ház melege, a saját ágyam... Kinnt rég nem látott vihar dúl, de hozzá vagyok szokva, texasi földművescsalád sarjaként, ez nem ismeretlen számomra...Szerető anyám épp fenséges vacsorát főz, érzem az illatokból. Kacsát süt. Nagyon szeretem őt. És édesapámat is, aki éppen most is úton van, hiszen kamionsofőr. Hirtelen egy ág csapódik az ablaknak. és én kissé megrémülök. Hatalamas villanás, és dörgés. Jonatan! Édes fiam, kész van a vacsora! Örömömben szinte röpülök lefelé a szobámból. Kész a kacsa, a kedvenced. Gyere kisfiam! Miután leültem, Rocky a juhászkutyánk hangos csaholásba kezd. Biztosan csak a vihar. De egy vészjósló hang, egy lövés dörren. A kutyánk egy fájdalmasat nyüszített. Vaskos lépteket hallunk az ajtónk felé jönni. Az ajtó kivágódik, és egy sötét leples alakot pillantunk meg duplacsövű puskával a kezében. Pénzt, vagy életet, egyszerű a feltétel amit közöl. Jonatan menekülj, ordítja az anyatigris, és réveti magát a behatolóra. Futok, de reszketek a félelemtől, de az ajóból hátranézek. Arca örökre az emlékeibe vésődik, mintha ma lenne. Kisfiam menekülj!! Én nem tudom helyesen cselekszem, de a jó és a beteg lábam ,magától visz. Rohanok a kukoricásba. Egy lövés. Egy sikoly. Istenem. Még jobban rohanok. Nem is tudom hogyan tudok most ilyen jól futni. Nem vagyok magamnál, az agyam kikapcsolt, csak a védekezési mechanizmus működik. A mi táblánk, csak mi ismerjük. Itt sosem fog megtalálni. Vagy vajon mégis? Elkezdek rohanni a másik irányba, közben folyamatosan nézek hátra. Beleütközök egy kemény testbe, és a hátamra zuhanok. A szemüvegem messze repül tőlem. Kezemet az arcom elé teszem. Érzem ahogy a tüdőm zilál, a levegőt nehezen veszem, és sípolok. A sírás kerülget. Egy keresztet látok magam előtt. Villámlik. Meglátom. Ez a madárijesztőnk. Nem félek már. Ez a tábla végét jelenti. Nemsokára itt az autóút. A báb félelmetes, de nem nekem. Édesapámmal együtt csináltuk. Megölelem. Szeretetre van szükségem. Kiszakad belőlem a feszültség,és élkezdek zokogni...
Madárijesztő, madárijesztő...
Lassan kezdek magamhoz térni, kezdek kiszakadni a vizióimból. Egy meleg könnycsepp folyik le a jobb szememből...)
|
(Miután Crane megkapta az adagját elmentem a raktár hátúljába egy elkülönített helységbe, ahol a Doktornő éppen berendezkedett. A helység közepén egy ócska fém asztalon volt kirakva a kis kék virág mejből a gáz készül. A doktornő észre sem vette, hogy bejöttem, mivel éppen egy régi hűtőbe pakolta be az üvegcséket.) Ahogy látom eléggé othhonosan mozog itt nálunk! (Jegyzem meg neki mire ő felugrik a hűtő mellől.) Ne higgye hogy sokáig maradok! (Válaszol vissza mérges tekintettel.) Nyugalom, amint végzett mehet inen! De addig csak törődjön bele, hogy nem megy sehová! (Ezzel zárva aszót kimegyek és bezárom magam mögött az ajtót. Megállok Crane-nél egy kicsit és látom egyeltalán nincs magánál. Csak nyögdös és néha felordít, s közben nyáladzik.) Rakjátok őt a kocsiba! (Mondom az embereimnek és elkezdem figyelni a híreket. Ahogy látom a rendőrök nagy harcban vannak. Valaki vissza kapcsolta a védelmi rendszert és így nagy bajban vannak. De ahol a baj ott van a denevér!) Készüljeket mondom az embereimnek aztán felmegyek az irodába Harleyhoz, aki szintén a tükör előtt ül és éppen rúzsozza a száját.) Indulunk! (Mondom neki majd kimegyek és beülök a kamion sofőr ülésbe.) |
(Megérkezem ennek a tetűnek a szutykos lepratelepére. Egy olyan helyre, ahova önszántanból biztosan nem jöttem volna. Játsza itt nekem az eszét, de le se tojom. Nem látok mást mint egy szarkupac felett ugráló bohócot. A doktornő meg? Igazán eredeti személyiség vált belőle, ahogy látom. Nem is inas, inkább a pincsikutya a jó kifejezés rá. Igazi öleb. Mint annó nekem. Most más a gazdája. Úgy látszik neki az örök szolgálat jut osztályrészül. Itt előad nekem a Joker egy performance-t, mondhatni nagyon színpadiasra sikeredett. Menne vele inkább a vándorcikuszba, ha már bonócnak képzeli magát. Nem félek, igazából nem érdekel mi fog történni. Azon agyalok, mi lesz akkor, ha beadja, hiszen már az Intézetben ezzel fenyegetőzött. Nem értem ezt a bohócot. Mire jó ez neki? Minek akar megleckéztetni? De nem foglalkoztatnak már ezek a kérdések sem. Anyám mondása, miszerint mindenki megakpja a magáét... Ha ezt túlélem, egyszer még kamatostul fogok ennek az embernek, és a kis csicskásának ártani, ott ahol a legjobban fog fájni nekik. Bosszút esküszöm. De itt az idő. Beadja a szert. Felordítok a fájdalomtól.)
(Elsötétül a világ. Egy kukoricaföldön térek magamhoz. Vakít a napfény, a kukorica aranysárga. Elindulok benne, valaki érzem hogy követ...) |
(Egyszercsak látom a betört visszapillantóban, hogy a mögöttünk szágúldó kocsi egyszercsak lekanyarodik egy kis utcába. Lehet, hogy elénk akarnak kerülni? Végre megérkezünk a relytekhelyre, és annak az autónak még mindig nincs nyoma. A biztonság kedvéért azért óvatossan mozgolódunk. Kiszállok a kocsiból és bemegyek a régi raktárépület irodájába, hogy kicsit megigazítsam a sminkemet, és fújjak egyet. Néhány perc magány után bejön Harley is.) Nem megmondtam, hogy ilyenkor ne zavarjatok? (Ordítok hátra és az ajtó fele dobom a smink készletet.) Mr. J! (Mikor meghallom Harley aggódó hangját kicsit lenyugszom.) Tudod, hogy nem szeretem ha ilyenkor zavarnak! Főleg ma! (Mondom neki lehajtott fejjel görnyedten ülvea tükör előtt és rámutatok a naptárra amin a mainaphoz egy vörös smile van rajzolva és egy belé egy kés dobva. Mikor felnézek a tükörbe a hajam takarja szememet és alóla csak a vörösrefestett sebhelyek látszanak ki. Látom Harely nem érti mi a bajom, de nem is kell tudnia.) A fiúk rád várnak! (Mondja ártatlan hangon, s közben vállamra teszi a kezét. Veszek egy nagy levegőt, és mint mikor egy színész élete nagy alakítására készül úgy állok fel a tükör mellől. Visszaveszem a kabátom és lemeyek az iroda lépcsőjén a raktár szintre, ahol félhomály van és benzinszag terjeng.) Üdvözlöm a mi kis szerény hajlékunkban! (Mondom a doktornak miközben megpaskolom az arcát.) Tudod Te vagy az első vendégem itthon ezért szeretném ha jól szórakoznál! Hozzátok ide! (Parancsolok mogorván hátra az embereimnek és intek egy régi tévé felé, mire ők a Doki elé hozzák. Éppen azt mutatják be a hírekben, ahogy a rendőrök elözönlik az Arkhamot és az intézmény elvadult őreivel és rabjaival küzdenek.) Látod mi lett a nagy tervedből? Hm? Ez is a terv része volt? nem hinném! Most biztossan lehangolt vagy és szomorú amiért tönkretették a kis művedet, de ne búsúlj! Majd én felvidítalak! (Az egyik emberem felé nyújtom a kezemet aki oda ad egy üvegcsét amiben a gáz található folyékony állapotában.) Majd ez segít, hogy vidámabban lásd a világot! (Egy fecskendőbe felszívok belőle egy kicsit és a doktor vénájába döföm a tűt aki erre felórdít a fájdalomtól. (Hidd el nekem, hogy mostantól sokkal szebbnek látod majd a világot! Vagy mégsem? HAHAHAHA! |
(Nagyon komoly a helyzet. Nagyon komolyan meg akarják leckéztetni a doktort úgy tűnik. Most semmisítették meg a SWAT-os kocsit, egyetlen lövéssel. Hát én ebből nem kérek tovább, azt hiszem a jussom letudtam. Szabad vagyok. Maximális gázt adok, és az első keresztutcán lefarolok a házam irányába.) |
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
